Van az úgy, hogy igazából nem is hazudunk. Csak egy picit áthangoljuk a történetet és megteremtjük a magunk igazságát. Megmagyarázzuk, amit helytelenül tettünk.

„Ez most kivételes helyzet volt.”
„Mindenki így csinálja.”
„Nagy volt rajtam a nyomás.”

Az önigazolás nem bűn, az elménk épségét őrizzük vele, mert az állandóságra, a megmagyarázhatóságra elemi módon szükségünk van.
De ugyanakkor veszélyes üzem: a tragikusnak bizonyuló önigazolás is apróságokkal indul. Végül elfelejthetjük, hogy néz ki az igazság és hogy kik vagyunk valójában.

Mert az önigazolás az önismeret ellentéte.
- Hogyan ismerjük fel?
- Hogyan működik és mihez vezet?
- Megfordítható-e, ha mélyre jutottunk a mocsarában?

Ezekről a mindannyiunkat érintő kérdésekről szól az előadás.