A mesékben a hős számos nehéz próbatételen keresztül jut el a céljáig. Útja során találkozik sárkányokkal, boszorkányokkal, sötét erdőkkel és látszólag legyőzhetetlen akadályokkal. Gyermekünknek felnövekedése során ugyancsak meg kell küzdenie a külső és belső sárkányokkal, vagyis a külvilág kihívásai mellett saját félelmeivel, szorongásaival, kishitűségével, ellentmondásos érzéseivel, indulataival és vágyaival is. A kudarcok, csalódások, konfliktusok és veszteségek ugyanúgy részei a fejlődésnek, mint az öröm és a siker. Ezek a próbák formálják a személyiséget: megtanítanak kitartani, alkalmazkodni, újrakezdeni, és fokozatosan kialakítják azt a belső erőt, amelyre egész életünk során támaszkodhatunk. Mindez nem azt jelenti, hogy „kipárnázzuk" a világot gyermekünk körül, és minden erőnkkel igyekszünk megóvni a negatív érzésektől vagy a csalódásoktól. Sokkal inkább azt, hogy biztonságos érzelmi hátteret nyújtunk számára. Segítünk megnevezni és megérteni az érzéseit, megtanítjuk, hogy a félelem nem gyengeség, a sírás nem kudarc, a harag pedig nem bűn, hanem olyan jelzések, amelyekkel érdemes megtanulni bánni. A reziliencia - vagyis a rugalmas ellenállóképesség - nem velünk született adottság, hanem kapcsolatainkban fejlődő készség. Minden alkalommal erősödik, amikor a gyermek azt tapasztalja: nehéz helyzetbe kerülhet, de nincs egyedül. Van valaki, aki hisz benne, aki meghallgatja, elfogadja az érzéseit, és segít megtalálni a saját megoldásait. Az előadásban szó lesz a családi történetekről, mint védőhálóról és a személyes élettörténetünk ismeretének fontosságáról is. Szülőként, pedagógusként nem járhatjuk végig helyette az útját. Nem vehetjük át a próbáit, nem küzdhetünk meg helyette minden sárkánnyal. Hamuban sült pogácsaként azonban rengeteg erőforrást tehetünk a tarisznyájába: feltétel nélküli szeretetet, biztonságot, bizalmat, önmagába vetett hitet, kíváncsiságot, rugalmasságot, humorérzéket, kitartást és azt az élményt, hogy szabad hibázni, mert a hibák a tanulás természetes részei.